Rózsaszín sajt

Minden, amit a Rózsaszín sajt c. magyar romantikus vígjáték elő- és utóéletéről tudni akarsz.

Montreali benyomások

2009.09.03. 15:47 :: tothbarna

 

Először is azt kell leszögeznem, hogy rengeteg film van itt. Négy kategória van: Verseny (20 film), elsőfilmek versenye (21 film), versenyen kívül (24) és a World Cinema (104 film). A Sajt ebben az utóbbiban van. Ez mind csak a nagyjáték, legalább ennyi kisfilm van. A versenyfilmeket a nagymoziban vetítik és mindegyiknek külön sajtókonferenciája van, és általában több stábtag és szereplő kíséri el őket. Az én szekcióm a fesztiválközponttól távolabb eső Quartier Latin mozijában lesz, ahol 16 (!) teremben mennek párhuzamosan a filmek. Ráadásul ma nem francia, hanem angol felirattal, és pont ötkor, amikor is minden nap a központ bárjában koktélparty van. Szóval ez mind rossz előjel. Holnap jó az időpontom, este 9, és francia a felirat. Aztán másnap reggel angol, majd szombaton megint francia.
Szokásos nagyvárosi/fesztivál dilemma: mit kezdjek ezzel a rövid idővel (4-5 nap). Sétáljak a kikötőben és az óvárosban? Béreljek bringát, és menjek el az olasz/kínai, vagy épp az egyetemi negyedbe? Töltsek el egy ingyenes fél napot a szálloda wellnessében? Nézzem meg a legérdekesebb filmeket a 170 filmből? Üldögéljek a fesztiválközpont kávézójában, a filmpiacon? Esetleg szálljak buszra és menjek el Québec Citybe, ami Québec igazi francia központja?
Természetesen irigylésreméltó a dilemmám, nem panaszkodom. Csak ez a folyamatos valamiről lemaradás érzése állandóan.
Az utcákat járva teljesen Amerika érzése van az embernek, felhőkarcolók, shopping centerek, vörös téglás, tűzlétrás házak, széles sugárutak, mindenhol a fogyasztás, a fogyasztás. Itt mindenkinek fagyi / pepsi/ shake van a kezében. Gyönyörű idő van, kora őszi napsütés, 20 fok. Az emberek teljesen amerikainak néznek ki, rengeteg a színesbőrű, főleg indiai/arab/ázsiai, nem annyira a fekete. De a legjobb persze a nyelv. Mintha egy amerikai nagyvárosban mindenki bekattant volna, és parodizálná a franciát. Well, sé pó vrémant, erős amerikai r-el. Hi, how are you, bié szűr – ilyen beszélgetéseket kapok el pl. Nagyon mulatságos. Persze még csak a központban sétálgattam, nem igazán mérvadó.
 
A szálloda a Hyatt Regacy, mindenki itt száll meg, legalább 4 csillag. Ami érthetetlen az az, hogy a recepció nem az utca szintjén van, hanem a bejárattól egy lifttel kell felmenni. Ott kiszáll az ember, és átszáll a normál liftre. Namost ez a recepció lift baromi lassú, általában már 5-10 ember várakozik rá. Ilyet még sehol nem láttam. A kulcsot sem szabad leadni, mert amikor így tettem és a séta után át akartam venni, igazoltatni akartak (nem vittem papírokat), aztán meg kérdezősködtek mindenfélét. Igen, egyelőre a barátságosság, az emberi lépték hiányzik az egészből. 
 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsaszinsajt.blog.hu/api/trackback/id/tr381357926

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása