Arra, hogy sikeres filmes legyél Magyarországon, két recept létezik jelenleg.
1. Végy egy bárgyú történetet, egy felszínes komédiát, lehetőleg olyat, ami egyszer már sikeres volt (pl. a harmincas években). Végy minél több olyan arcot, aki az RTL-en és/vagy a TV2-n nap mint nap megfordul. Végy egy zenekart és egy énekesnőt, irass egy betétdalt. Nyomd tele a várost plakátokkal, szerezd meg az RTL-t vagy a TV2-t médiatámogatónak (ha megvan a Sláger és/vagy a Danubius is, annál jobb). Tedd be a filmet az összes plázába, és húzd meg a black jack kart. A nyereségből vedd meg a következő filmed remake jogait vagy rendeld meg a könyvet fillérekért.
2. Forgass fekete-fehérre. Ha színesre forgatsz, az sem baj, de mindenképp nagyon hosszú snitteket csinálj. Gyártelepek, lakótelepek, kórházak, papneveldék, árvaházak legyenek a helyszíneid. Tegyél bele olyan szexjelenetet, amiben semmilyen érzelem nincs a testi/lelki fájdalmon kívül. Igyanak benne sokat, ha drogoznak, még jobb. A színészek semmiképpen se beszéljenek benne sokat, de ha mégis, akkor motyogjanak – úgyis csak a feliratos kópiát nézik csak, azt is külföldön. A címe egy vagy két szó legyen, lehetőleg angolul, esetleg latinul vagy fantázianévvel. Küldd el a világ összes fesztiváljára, valahol csak akad olyan zsűri, aki ráharap. A díjjal aztán már pályázhatsz is a következőre. Az, hogy senki nem nézte meg a filmet, büszkeséggel és daccal töltsön el, és ebből építkezz a következő filmben.
Picit persze ferdítek, karikírozok, de nem túlzottan sajnos.
Nem volt ez mindig így. Szinte bármelyik Fábri Zoltán filmet nézi az ember, olyan, mint egy édes ostyába csomagolt gyógyszer. Kellemes a fogyasztása, hatása jótékony és hosszútávú. Szabó István is ilyen. Mindketten csináltak 15-20 filmet, amiből 10 biztos hogy nagyon jó. Én úgy látom, hogy ma is van egy (egyelőre) kisebbség, aki megpróbálja ezt a harmadik, igen rázós, rizikós középutat. Olyan minőségi filmet készíteni, aminek van mondanivalója, de valahogy jó nézni és az ember úgy jön ki a moziból, hogy kapott valamit.
Ilyen volt (és innen már még az eddiginél is szubjektívebb leszek) szerintem a Kontroll ezelőtt jó pár éve. Rendezője, Antal Nimród már Amerikában forgat. Ilyen volt még bizonyos szempontból az Üvegtigris is, Rudolf Péter munkája. Nem csak ők vannak nyilván, és minden szépen lassan, de változik a jó irányba, hogy újra jó legyen a magyar film.
És hát…pironkodva, reménnyel telve, nemsokára visszaigazolást várva írom le…de ilyen szeretne lenni a Rózsaszín sajt is.
